A mai napon közzétett különjelentésében az Európai Számvevőszék annak világosabbá tételére szólít fel, hogy mennyiben járulnak hozzá az uniós alapok a vállalkozások energiahatékonyságához. A számvevők következtetése szerint az uniós finanszírozás még nem követi kellőképpen az üzleti igényeket. A várt eredmények – amelyeket a meglévő nyomonkövetési keret egyébként nem is tud észlelni – csak korlátozott mértékben fognak hozzájárulni az Unió energiahatékonysági célkitűzéseihez. A számvevők többek között arra találtak bizonyítékokat, hogy egy sor projekt köztámogatás nélkül is sikerrel járhatott volna.
Az energiahatékonyság fontos része annak az uniós törekvésnek, hogy az Unió 2050-re karbonsemlegessé váljon. Ehhez azonban továbbra is jelentős erőfeszítésekre van szükség, és a vállalkozások is fontos szerepet játszanak. Emiatt a tagállamok saját intézkedései mellett az Unió is jelentős összegekkel támogatta a vállalkozások energiahatékonyságának fokozását 2014 és 2020 között.
A számvevők megjegyzik, hogy az uniós kohéziós politikai támogatás tervezett szintje az elmúlt években visszaesett: a 2016. évi 3,2 milliárd eurós teljes keretösszegről 2020-ra 2,4 milliárd euróra csökkent. Emellett a kiadások zöme a tagállamok egy kis csoportjában lépett fel: a vállalkozások energiahatékonyságára fordított kiadások mintegy kétharmada öt országra (Csehország, Lengyelország, Németország, Olaszország és Bulgária) irányult mindösszesen.
„A vállalkozások energiahatékonyságának fokozása – függetlenül attól, hogy mely ágazatban működnek – döntő fontosságú, ha az Unió el akarja érni azt a célját, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkentse a kibocsátását– jelentette ki Samo Jereb, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – Egyelőre azonban nem egyértelmű, hogy az uniós finanszírozás ténylegesen hogyan befolyásolja a vállalkozások energiahatékonyságát.”
A jelentés megkérdőjelezi, hogy az uniós finanszírozás valódi hozzáadott értékkel bírna. Az egyértelmű, hogy az uniós támogatás szerepet játszik akkor, amikor a vállalkozások meghozzák beruházási döntéseiket. A legtöbb esetben azonban olyan beruházások részesültek finanszírozásban, amelyeket már amúgy is tervbe vettek. Más szóval számos projektre uniós támogatás nélkül is sor került volna. A számvevők megjegyzik, hogy az energiahatékonysági beruházások jellemzően köztámogatás nélkül is hatékonyak. Becslések szerint olcsóbb megtakarítani egy egységnyi energiát, mint fizetni ugyanannyi villamos energiáért, amely utóbbi az elsődlegesen használt energiaforrás. Ez még inkább elmondható az energiaárak közelmúltbeli emelkedése óta.
Az uniós finanszírozás teljes hozzájárulását nehéz meghatározni. A számvevők észrevétele szerint uniós szinten nem végezhető teljesítményértékelés: a nemzeti hatóságoknak ugyan vannak mutatóik, de ezek tagállamonként, sőt néha még egyazon tagállamon belül programonként is eltérőek.
Uniós szinten összesített információk hiányában a számvevők saját számításokat végeztek. Becslésük szerint a társfinanszírozott projektek révén a vállalkozásoknál keletkező potenciális megtakarítások az Unió 2030-as energiahatékonysági céljainak eléréséhez szükséges erőfeszítések mintegy 0,3%-át teszik ki. Más szóval az uniós finanszírozású energiahatékonysági projektek csak szerény mértékben fognak hozzájárulni az uniós célkitűzésekhez.
