Április 22-én életének 64-ik évében elhunyt Dr. Kuti István a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar tanszékvezető egyetemi docense.
Megdöbbentő volt, és most is az e szomorú hír! A tenni akaró, az újító, a kiváló kolléga egyszer csak eltávozott közülünk. Az a személy, akit első diplomáját tekintve matematika-fizika szakos tanárnak és emiatt szigorúan reál beállítottságúnak hittünk, de csak diplomáját tekintve volt reál, hiszen ő volt az, akit igazán humánnak, azaz emberinek nevezhetünk. Mindenki Kuti Pistinek ismerte, szólította és ez már önmagában is árulkodott közvetlen humánus egyéniségéről.
Dr. Kuti István 1953 októberében Miskolcon látta meg a napvilágot, középiskolai tanulmányait is ott végezte, 1972-ben a Kilián György középiskolában érettségizett. Rá hat évre, 1978-ban már középiskolai tanárként vehette át diplomáját a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1978-ban Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen másoddiplomát szerzett tanár szakon, ugyanezen évtől a Debreceni Egyetem munkatársa is lett. 1993-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, szintén Budapesten. Az egyetemi doktori fokozat kevés volt pályafutásának kiteljesítéséhez, 1996-ban az MTA Közgazdaság és Jogtudományi Osztályán védte meg kandidátusi értekezését. Minden tudományos munkája a környezet-gazdaságtanhoz kapcsolható. 1978-tól 1992-ig tanársegéd, 92-98 között adjunktus, 1998-tól pedig egyetemi docensi beosztásokban dolgozott.
Kuti Tanár Úr a kezdetekben a közgazdaságtanhoz kötődő alaptárgyakat tanított, majd 90-95 között matematikát és fizikát. 1996-tól folyamatosan, – bár a sokféle névváltozásnak köszönhetően eltérő tanszékeken – makro- és mikro-ökonómiát, később kutatási területének gyöngyszemét, a környezet-gazdaságtant is oktatta egészen elhunytáig.
Tanított és közben tanult. Több mint 20 tanulmányútja során, főleg francia nyelvterületen szerzett ismereteket, három nyelvből volt államilag elismert nyelvvizsgája, ebből kettőt felsőfokon művelt. Megszakításokkal ugyan, de közel egy évet töltött szakmai ösztöndíjasként a párizsi Sorbonne Egyetemen, amely meghatározó lett életében. A más kultúra iránti fogékonysága jellemét is befolyásolta, a szakmai ismeretek bővítésén túl új világlátást is adott számára, a változások iránti érzékenységét is formálta. Később Angliában, Olaszországban, Hollandiában, Luxemburgban töltött tanulmányútjain kutatási ismereteit bővítette, kapcsolatokat épített, pályázatokban vett részt, elnyert kutatási témákat irányított. A környezet-gazdaságtan különböző területeivel foglalkozott, hallgatókat irányított, számos e területen működő szervezet alapító tagja volt, ezek aktív közösségi résztvevőjévé vált. A szűkebben vett szakmai érdeklődésén túl az értelmiségi lét szinte minden ágában tájékozott volt. Bölcs ember fiatalon – mondták, hiszen míves tudását, amelyet megszerzett vagy mestereitől megkapott, mindig igyekezett átadni tanítványainak, szűkebb vagy tágabb közösségének.
A hallgatói tisztelték, szerették. Véleményüket gyűjtöttem egy elköszönő csokorba, azokat a gondolatokat, amelyeket tanítványai írtak róla az elmúlt nyolc évben: „Látszik, hogy nagy tudású tanár. Érdekes órákat tartott […] (2017). […] nem unatkoztam egy percet sem. […] hallgatóbarát a hozzáállása, és bármikor segít, ha szükség van rá. Nem bántam meg, hogy felvettem a tárgyat. (2016). […] bevonta a hallgatókat is az óra menetébe, sok jó, hasznos, gyakorlatias példát hozott fel. (2014). Hihetetlen, hogy mennyi mindent tud. Eddig ez volt az egyetlen előadás, amin egy percig sem unatkoztam. (2012). […] Az eddigi legjobb Közgazdaságtan tanár, aki életemben […] tanított. Tőle olyan dolgok is teljesen világossá válnak ebben a nem könnyű tárgyban, amelyek korábban nagyon is homályosak voltak. Nagyon szerettem az óráira járni, bár kemény követelményrendszer van. (2011). Kedvenc tanárom volt. (2010).” Ezeket írták róla hallgatói, ami csak megerősíti azt a tényt, hogy Kuti tanár úr nem ok nélkül kapta meg az „Év Oktatója” elismerést. Egy kiváló oktató kollégát vesztettünk el személyében.
Szerette azt, amit csinált, imádta szakmáját, hittel vallotta, hogy számára az igazi kihívás a „környezet-gazdaságtani iskola” megteremtése, amihez hozzá is kezdett, és tudományos diákkörös, majd doktori hallgatók bevonásával szisztematikusan épített. Csak a mű nem készült el teljesen… Nyugtassa meg a tény elhunyt kollégánkat, hogy tudományos témavezetésével doktori fokozatot szerzett hallgatói: Dombi Mihály, Baják Imre, Karcagi-Kováts Andrea, Vargáné Csobán Katalin, Odor Kinga, Bauerné Gáthy Andrea tovább viszik eszméjét, és megvalósítják elképzeléseit.
„Non Omnis Moriar” azaz „Nem halok meg teljesen, sok minden, ami bennem él, elkerüli a halált” írta Horatius, és ezzel mi is egyetérthetünk. Igen, Kuti István neve még sokáig köztünk fog élni. Miért is? Talán publikációiban, tudományos munkájában, iskola alapításában. De azért is, amit tanítványai soha nem fognak elfelejteni, hogy ő volt az, aki mindig előre köszönt hallgatóinak. Mindenkihez volt egy-két kedves szava, és ő volt az a tanár, aki egyszerre volt rendkívül türelmes, egyben udvarias is tanítványaival szemben.
Személyes tapasztalatom, hogy soha, de soha nem törekedett pozíciók elérése, nem állt senkinek útjában, mindig egy mosolygós, és még betegségében is optimista embernek ismerhettük meg.
A kedves és tiszteletnek örvendő Kuti Tanár Úr immár nincs köztünk. Távozásával családjában, tanítványai és barátai körében űrt hagyott maga után, melynek betöltése szinte lehetetlen.
Az a szakmai közösség, amelyet oly nagy odaadással, hozzáértéssel és szeretettel vezetett, most fogja csak igazán megérteni, mekkora értéket vesztett kollégánk örök nyugovóra térésével.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Prof. Dr. Nábrádi András, egyetemi tanár
www.unideb.hu
