A társelnöki posztról június 1-jével, mandátumáról augusztus 31-el mond le, és nem indul a 2018–19-es választásokon sem, illetve országjárást sem tervez, helyette visszamegy ügyvédnek.
Bent marad-e vajon a parlamentben így a párt, hogy a legismertebb arc, akihez köthető eltűnik?
“Szél Bernadett ismertsége vetekszik az én első ciklusbeli ismertségemmel, Schmuck Erzsébet és Ikotity István egyre gyakrabban szerepelnek, Sallai Róbert Benedeknek volt már több eléggé emblematikus húzása, Hadházy Ákos pedig még parlamenten kívüliként is meghatározó közszereplővé vált. Nem vagyok pótolhatatlan, senki sem az. A várakozással szemben ezt igazolják a friss közvélemény-kutatások is. Négy adat is kijött a bejelentésem óta, ezek nem mutatnak megrázó erejű változást.” – nyilatkozott Schiffer a Demokratának.
Sokan úgy érezhetik, hogy a politikus egyszerűen feladta a küzdelmet és kihátrált, de elmondása szerint ez nem így van, a célja nem változott. Akik most tovább viszik a frakciót, ugyanazt gondolják a világról és az országról. Viszont amíg hiányzik a szellemi erőtér, az LMP nem tud mérvadó tényezővé válni.
Szerinte keserves tény, hogy Magyarországon a közéleti aktivitás és a közéleti kompetencia fordítottan arányos. Addig, amíg mondjuk egy kisvárosban az orvosok, ügyvédek, tanárok, kultúrmunkások és még hosszan sorolhatnánk kik, tudatosan távol maradnak a közélettől, nem lesz alapvető változás.
Elkötelezetten kiállt nemzeti ügyek mellett. Kapott is érte hideget, meleget.
“Az is kérdés, van-e egyáltalán létjogosultsága a jobb és bal felosztásnak, jó pár eszmetársam szerint nincs. Térségünkben ez csupán azt jelzi, a kommunista utóvédekhez ki milyen kulturális, egzisztenciális közelségben van. Ebben a játékban az LMP sosem vett részt. Személyes meggyőződésem: amíg kapitalizmus van, amíg tőke-munka ellentét van, sőt megkockáztatom, természet és tőke ellentét is létezik, addig van értelme a két oldalnak. Úgy vélem, globális értelemben van jelentősége a két pólusnak, itt, a posztkommunista térségben azonban félrevisz. Napjainkban, a globális kapitalizmus korszakában a kizsákmányolás alapvetően a globális nagytőke által történik, amely már minden helyi, minden természetes közösség, így a nemzet ellen is rohamot indít. A nemzeti keret elvileg védelmet jelenthet, de ahol korrupt, oligarchikus kormányzás folyik, ott csak korlátosan. A hosszú távú trendeket figyelembe véve az én értelmezésemben a XXI. századi baloldal szükségszerűen nemzeti. Nem véletlen, hogy a posztkommunista blokkon túl, Nyugat-Európában, Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, az autonomista mozgalmak zömükben a baloldalhoz köthetők.” – összegezte a politikus.
Azért nem tűnik el a közéletből teljesen.
“Csak a pártpolitikából szállok ki, a közélet számomra jóval szélesebb terep, eszmélésem óta foglalkozom vele, ehhez képest csak harminckilenc éves koromban vált hivatásommá. Nem indulok a következő választáson, ez egészen biztos. Nincs olyan makacs célkitűzésem sem, miszerint mindenképp vissza kell térnem. Meglátjuk, mit hoz az élet. Nem állítok csapdát magamnak olyan fogadalmakkal, hogy teszem azt, 2022-ben csak azért is visszajövök, és ezért akár olyan hajóra is felszállok, amire nem kellene.”
