Két Klimt-szakértő szerint nem Gustav Klimt munkája az a Budapesten talált dombormű, amelyet kedden mutattak be a Magyar Belsőépítész Egyesület közgyűlésén – írta pénteken a The Art Newspaper.
Az online művészeti folyóirat felidézte, hogy a magántulajdonban lévő reliefet Selmeczi György belsőépítész, látványtervező fedezte fel 2016-ban egy lakásban, amely korábban zongoraszalonként működött. Selmeczi feltételezése szerint a dombormű a 19. századi osztrák Ehrbar zongoragyár magyarországi képviseletének megrendelésére készült az 1896-os millenniumi ünnepségekre, és kutatásai révén jutott arra a megállapításra, hogy a plasztikát Klimt tervezte.
Az Art Newspaper szerint azonban Alfred Weidinger művészettörténész, Klimt-szakértő, a Lipcsei Szépművészeti Múzeum igazgatója cáfolta, hogy a domborműnek köze lehetne Klimthez. Weidinger hangsúlyozta, hogy elég gyakran tulajdonítanak műveket Klimtnek, “vagy 150 ilyen történetet” ismer, mondta, és szerinte a dolog nem is érdemel több vizsgálódást.
Peter Weinhäupl, a bécsi Klimt Alapítvány igazgatója a lapnak kifejtette, hogy egyetért Weidingerrel, és ugyancsak leszögezte, hogy a domborműnek véleménye szerint “nincs köze Klimthez”: a relief minősége ugyanis nem mutat meggyőző hasonlóságot a művész rajzaival. Weinhäupl arra is rámutatott, hogy Klimt fivére, Georg sok domborművet készített, de azok zömén a neve is szerepel, az Ehrbar-reliefről készült fotók viszont egy Klimthez nem kapcsolható műhely nevét mutatják. Az alapítvány igazgatója hozzáfűzte: a bizonyossághoz nemcsak fotókon, hanem személyesen is látnia kellene a domborművet, de mint hozzátette, kétli, hogy változna a véleménye.
A The Art Newspaper Selmeczit is megkereste, hogy kommentálja a szakvéleményeket, de mint írták, egyelőre nem kaptak választ.
A belsőépítész kedden elmondta, hogy kutatásai alapján az arannyal, szabadkézzel festett gipsz dombormű keletkezési éve 1890 és 1892 közé tehető, és az alkotás tervezője, a domborművön látható Apolló-relief alkotója és megrajzolója Gustav Klimt (1862-1918) volt. A plasztikát pedig Gustav Klimt fiatalabb testvére, Georg, esetleg másik öccse, az 1892-ben elhunyt Ernst készíthette el, feltehetően Gustav közreműködésével.
Selmeczi szerint a sík, dísztelen felületek és a tipográfia jellegzetességei tanúskodnak arról, hogy korai szecessziós műről van szó, és a kompozíciós hasonlóságokon túl sikerült rátalálni néhány díszítő motívumra is Gustav Klimt munkásságában, amelyeket jellemzően ő használt és a reliefen is szerepelnek: ilyenek többek között a hullámvonal, a babérfüzér és a domborművön látható líra.
